Az első bejegyzésnél volt egy szárba szökkenő növény, amiből most ez lett. Kiszáradva, elhagyatva, egyedül a semmi közepén. Megvan ennek az oka, az érintettek tudják, hogy mi az (érintetleneknek megfejtés hajtás után).

Viszont ez nem jelenti azt, hogy mindennek vége. Ha figyelmesen nézitek a képet, akkor nyilván feltűnt, hogy a kiszáradt, elszürkült ágak mögött milyen élettelien kék az ég. Ahogy a fa nedvessége elpárolgott, és most felhők formájában röhög vissza az égről, várva hogy a földre hullhasson, és új élet fakadhasson belőle (könnycsepp szem sarkában elmaszatol), úgy a blog sem fog megsemmisülni. Más formában és új helyen hamarosan vissza fog térni, addig is bírjátok ki valahogy nélküle. Ha újra készen áll ahhoz, hogy olvasók végtelen tömegei vessék rá magukat, hogy okuljanak belőle, darabokra szedjék, hozzáadjanak, dicsőítsék és szidják, akkor úgyis tudni fogtok róla.

Megfejtés érintetleneknek: csapadékhiány